Beröpül az ég a házba,tele lesz a szoba éggel,tele lesz a téli emberkeskeny szíve szélességgel. Először

Ez a cinke oly picinke,falevélből van az inge,pókhálóból a szoknyája,makkhéjból a csizmácskája. Csak füvön élt a

Ne marasszuk, elmehet,Amint tetszik, úgy vehet.A faképtül végbúcsút,előtte az országút! Hajdi! elment jó korán,éjfél után szaporán.A

Galamb szállott ablakomra,frissen esett hó a tolla,mennybolt színe szeme kékje,maga szelíd, mint a béke. Sarkig tárom

Ott kint szálas eső,csorran a csorba eresz.Őszi tücsök makacsúl,szűntelenűl neszez. Itt bent már egyedülnézem, mit vet

Őzsuta sétál zöld ligetben,hóra elé szénám kitettem,szélfogót vontam a csutából,ne szenvedjen a szél fogától. Kényesen lépked