Zöld-arany erdőnbúvik az árnyék,perdül a tisztásszólal a síp; hallod-e jószág,fény-szüle csillag,fény-szüle csillagtancdala hív. Most, kicsi zergém,szökj

Tarló rögököncsigaház,kutya-csont!törzs közt alagút,belebútta vakond. Gyűjtött szaporántelelőgabonát,fonnyadt gyökerekfödözikkapuját… /Garai Gábor/

Jancsi bohóca nevemCintányér atenyerem. Orrom krumpli,szemem szén,Szeretném haszeretnél! Velem nevetsz,ha szeretsz,Ha nem szeretszelmehetsz! Szívem, mint acégtábla,ruhámra

Kémény száján füstgyerekerre-arra tekereg. Uzsgyé! Apja nem látja,elindul a világba. Szellő-szekér arra jár.Kocsisára kiabál: “Jó lenne,

Elgurult egy rézgaras.Fölkapta egy kiskakas. Ha fölkapta, jól tette,a bögyébe betette. De a bögye kidobta,mérges lett

Föld mélyén szendergő,csillagfürt, ébresztő!Ébresztő csing-ling-lingszél szárnyán záport hint. Álomból ébredvefölnyílik fénykelyhe,fénykelyhe fölnyílik,csengőszó hallatszik. Szendergő vadrózsa,házadban alszom