Őz

Őzsuta sétál zöld ligetben,
hóra elé szénám kitettem,
szélfogót vontam a csutából,
ne szenvedjen a szél fogától.

Kényesen lépked karcsú lába,
besétál szívem udvarába,
ropog, topog selymes gyepére,
rájár gazdája tenyerére.

/Fazekas László/