A gyermekek életében meghatározó élmény az oviban töltött három év és bizony a csemetéknek sokszor nehéz az elválás a megszokott környezettől. Az alábbi kedves ballagási verseket olvasgatva és beszélgetve gyermekünkkel erről a témáról, segíthetjük számukra az óvodától való elválást.
Donkó László – Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!
* * *
Donászi Magda – Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.
Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!
* * *
Kovács Barbara: Sokan mondogatják
Sokan mondogatják: – Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom…ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!
Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.
És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!
* * *
Donászi Magda – Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.
* * *
Mentovics Éva: Hív a csengő
Három éves múltam éppen…
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.
* * *
Takács Klára – Ovisok Búcsúja
Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!
* * *
Óvodások búcsúzója (Tóth Juli)
Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.
Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.
Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvó néni mosolyát.
* * *
Iványi Mária – Nagycsoportosok búcsúztatása
Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.
Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.
Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.
