Volt egyszer a köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt

Bóbita, Bóbita táncol,Körben az angyalok ülnek,Béka hadak fuvoláznak,Sáska hadak hegedülnek.Bóbita, Bóbita játszik,Szárnyat igéz a malacra,Ráül, ígér

Tente, baba, tente,itt van már az este.Köszöntgetnek szépen,csillagok az égen.Tente, baba, tente,aludj szívem gyöngye.Tente, baba, aludjál,anyukáról

Hátat fordít Föld a Napnak, vége van a mai napnak.Sötét borul fűre, fára, holdezüst a pocsolyára.Patakvízben

Tüskéshátú sün barátom,merre jártál, mondd, a nyáron?Itt az ősz, a lomb lehullt már,most látlak, hogy előbújtál.Körmöd